Boldog karácsonyt kívánunk!

A Szatmár.ro hírportál egyházi vezetők szavaival, karácsonyi gondolataival kíván minden kedves olvasójának és partnerének békés, boldog ünnepeket.

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntője:

Krisztusban szeretett Hívek!

Szeretném megosztani veletek örömömet, elétek tárni kérésemet és tolmácsolni köszönetemet.

Örülök, mert Jézus Krisztus születésének ünnepe mindig örömmel tölt el. Örömünk alapja az a titok, amit az evangélium így foglalt össze: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott". Minden Karácsonykor átéljük megváltásunk csodálatos kezdetét, mely arról szól, hogy Isten egyszer s mindenkorra Fiában magához ölelte a szeretetre éhező embert.

Örömömet csak fokozza az a nagy ajándék, amit Szentatyánktól kaptunk a következő évre, hogy 2011. július 3.-án egyházmegyénkben boldoggá avatást tarthatunk. Ezt a szép ajándékot szeretném odahelyezni minden kedves Hívem karácsonyfája alá. Örüljetek velem és segítsetek, hogy jól felkészülhessünk erre a nagy eseményre. Szeretettel kérek mindenkit, kapcsolódjunk be tevékenyen a lelkipásztori programokba. Lám, nem volt hiábavaló a sok évig végzett buzgó imádság Scheffler János vértanú püspökünk boldoggá avatásáért. Köszönjük a Szentatyának és köszönöm nektek kedves Testvérek.

A kérésem pedig mindenki felé az egész Szeretetszolgálat évére vonatkozik.

Kalkuttai Boldog Teréz anya mondta: „A világ Istenre éhezik. Isten csillapítani akarja ezt az éhséget, ezért emberré lett. Vigyük hát Jézust az emberekhez." Testvéreim, nagyon jól tudjuk, hogy a Karácsony nemcsak az öröm ideje. Olyan időszak, amikor a magányosok még inkább elhagyottnak érzik magukat, jobban, mint bármikor az évben. Merjük a szerető Jézust követni, nemcsak Karácsonykor, hanem az elkövetkező év minden napján, és szerető szolgálattal vigyük el Őt mindenkihez. Találkozzunk úgy az emberekkel, ahogy Jézus is találkozott velük. Segítette hordozni keresztjüket. Segítsünk mi is felebarátainknak! Jézus nem ítélt el senkit, hanem inkább megbocsátott. Mi is bocsássunk meg szívből, ha valaki vét ellenünk! Jézus nem méregette kinek ad jóságából. Mi is ajándékozzuk meg - és nemcsak szeretetünkkel - azokat, akikkel találkozunk! Ha sikerül elvinni Jézust testvéreink életébe, akkor valóban Karácsony lesz, nemcsak a naptárban, de a mi és mások életében is minden nap.

A harmadik, amit szeretnék mondani az, hogy köszönöm. Nincsenek szavak, melyek igazából ki tudnák fejezni hálámat paptestvéreimnek és az egyházmegyénkben dolgozó nővéreknek, szerzetes testvéreknek azért a munkáért, amit az elmúlt év folyamán a hívekért végeztek. Kedves Hívek, szeressétek, becsüljétek meg őket! Imádkozzatok értük és igényeljétek szolgálatukat! Köszönetemmel együtt kívánom nekik Isten bőséges áldását és kegyelmét. De nektek is köszönöm, kedves Hívek hűségeteket és ragaszkodásotokat Istenhez s az egyházmegyénkhez. Köszönöm, hogy adományaitokkal támogattátok intézményeinket, lelkipásztori programjainkat, és mindenek fölött azt, ha tevékenyen bekapcsolódtatok a plébánia életébe. Fogadjátok szívből jövő hálámat és főpásztori áldásomat.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket, és Istentől áldott, boldog új esztendőt.

Szatmárnémeti, 2010 Karácsonyán                                        Jenő püspök

Kovács Sándor esperes-lelkész ünnepi gondolatai:

Textus.1:78-79

„A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, mellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek, hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára."

Keresztyén Testvéreim!

A média jó előre beharangozta, hogy december elsejétől diszkvilágításban fog ragyogni az egész város. Sokan azért is teszünk egy sétát, hogy csodáljuk a sötét éjszakában a különböző fényeket, színpompákat. Úgy elgondolkodtam magamban, milyen kár, hogy január végén már visszakapja a város a maga esti, éjszakai arculatát, mert elmúltak az ünnepek.

De karácsonykor Betlehemben meglátogat bennünket Isten, olyan Fényt ajándékoz, s ha ezt a fényt elfogadod, ez nem szűnik meg, mindig világit. Ezt a fényt csodálhatod nemcsak karácsonykor, hanem életen minden napján.

Azt olvassuk itt „Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogatott minket a „felkelő fény a magasságából. - Mit jelent ezt testvéreim? Azt, hogy a Karácsony nem az ítélet idejének napja, nem a befelé fordulás, nem a bánat, a szeretetlenség, a békétlenség ideje. A Karácsony a kegyelem és irgalmasság ideje. Meglátogatott minket a Naptámadat a magasságból, vége a sötétségnek, mert látom és érzem a fényt. Isten megtehette volna azt, hogy elfordul tőlünk, nem törődik az emberrel, akik elutasították az ő szeretetét, akik elhagyták Ádám- és Évaként az édenkertben a kegyelmet.

Karácsony pont arról beszél, hogy Isten könyörülő irgalma, amellyel meglátogatott minket az Ő egyszülött Fia által, nemcsak egy rövid látogatás volt ez, hanem lakozott és lakozik közöttünk. Mi is ezt tesszük Karácsonykor, meglátogatjuk egymást, szülő a gyermeket, gyermek a szülőt, testvér a testvért, örvendünk egymásnak, kibékülünk, mert ilyenkor, karácsonykor, a Fény megindít egymás felé, hogy könyörülő szívet ajándékozzon. Sajnos rövid ideig tart ez a látogatás, de Isten látogatása örökké tartó, Jézus Krisztus velünk van - Immánuel - „Velünk az Isten". Nem ellenünk, hanem velünk, hogy segítsen az árván, a betegen, a gyászolón, a ki kitaszítottságot érez ebben a nyomorult világban.

A második dolog, amire figyelmeztet az Ige, hogy a „naptámadat, a felkelő Fény látogatott meg minket, akik a sötétség és halál árnyékában lakunk" Egy életén keresztül nem teszünk mást, mint dolgozunk azért, hogy lakhelyet készítsünk magunknak, szeretetteinknek, s jól érezzük magunkat a szépen berendezett laskában. Most, karácsonykor arra figyelmeztet az ige, hogy „a sötétség és halál árnyékában lakunk". Éghetnek a fények a városban,, a falvakban, vagy az általunk épített szépen berendezett lakásban, a karácsonyfa égőiben, ha Felkelő Fény nem világit be szívedbe, életedbe, családodba, akkor továbbra is a sötétség és halál árnyékában laksz, élsz, tengeted életedet.

A halál árnyékában lakni borzasztó állapot. A megjelent fény hatására, - Jézus Krisztus -, hagyd ott ezt a lakást, akármilyen modernül is be van rendezve, ne fizess többé lakbért a halálnak, csapd be az ajtót és siess a pásztorokkal együtt Betlehembe, mert még van kegyelem. Ott megtalálod a Fényt, a Szeretetet, Békességet, a Bocsánatot, ami hiányzott, amíg a halál árnyékában laktál.

A harmadik dolog, amiről Lukács ír, az az, hogy azért látogat meg minket a halál árnyékában a felkelő fénnyel, hogy „igazgassa lábainkat a békesség útjára". Találkoztam lelkipásztori szolgálatom ideje alatt olyan beteggel, aki így panaszkodott „Nem tudom a lábamat oda tenni, ahova akarom, a kezemmel kell irányítanom". Nekem, egészségesnek, nem volt könnyű végighallgatni és végignézni ennek az embernek panaszát, de a Fény, Krisztus éltette. Azért jött Karácsony éjszakáján, hogy ami Istentől elszakadt, eltávolodott életünket, ráigazítsa a Békesség útjára. A békesség útja a golgotai kereszt alatt vezet el. Jézus keresztje, halála nélkül, nem lehetett volna békességünk és most sem lehet.

Nem elég csak hinni, hogy megszületet, eljött erre a világra, de hinni kell és lehet, hogy meghalt a mi bűneinkért. Ezért van szükséged a fényre, hogy lásd a sötét világban a békesség útját. Mennyivel járhatóbb ez az út, itt nem tévedsz el, mert maga a Fény, Jézus Krisztus világit és vezet, te pedig követheted őt.

Karácson a kegyelem és irgalmasság ünnepe. Isten elküldte az Ő Fiát, eljött hozzánk a mennyei fény, dicsőség, szeretet, hogy legyen erőnk lakóhelyet változtatni, hogy az állandó lakhelyünk többé ne a halál és sötétség legyen, hanem az Isten dicsősége. Engedd hát kedves testvérem, hogy a Fény ragyogja be életedet, hogy karácsonyod legyen nemcsak Karácsonykor, hanem életed minden napján.

Ámen

Kovács Sándor
lelkipásztor-esperes

Gödri Alpár evangélikus-lutheránus lelkész köszöntője

„Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa." (1Jn 4,9)
Keresztyén tetsvéreim!
Vasárnap volt a készülődés utolsó állomása. Fel vagyunk-e készülve az ünnepre? Volt időnk végiggondolni, megérteni annak az ajándéknak a lényegét, amelyet Istentől kapunk?

Ha őszintén válaszolnánk a kérdésre, akkor bizony sok olyan válasz lenne, hogy nem volt időm, rohan a világ, magával ránt, a munka, a gyermekek mellett még pihenni sincs időm, nem hogy gondolkodni.

Bizony ez így van, alig marad időnk foglalkozni az adventtel, az ünneppel. Rengeteg kihívással kell szembesülnünk. Több szinten is meg kell felelnünk az elvárásoknak. Belefáradunk. Ráadásul az ünnep közeledtével egy plusz stresszfaktor is ránk nehezedik: milyen ajándékot vásároljunk, milyen magas és milyen zöld legyen a karácsonyfa, milyen új trend szerint díszítsük fel azt, illetve milyen gasztronómiai bravúrral lepjük meg a családot, ha egyáltalán van családunk. Emellett nyomaszt a hétköznapok hajtása is, a jövőtől való félelem. Mi lesz az ünnep után? Lesz-e még munkahelyünk? Ki tudunk-e lépni a mélypontról?

Én hiszem azt, hogy a környezetünk, a jelenünk sugallta sötét kilátások ellenére van jövőnk, van egy perspektívánk, amely erőt adhat a kihívások leküzdésére, bátorságot adhat a becsületes élet kivívásához, és hitet adhat, hogy Isten ajándékával, az Egyszülött Megváltónkkal egy kicsit jobbá, értékesebbé, tartalmasabbá tehetjük mindennapjainkat.

Jóó Sándor mondta: „Isten nem azért küldte az ő Fiát ebbe a világba, hogy gyönyörködjünk benne, sem nem azért, hogy évente egyszer, három napig meghitt, áhítatos hangulatban ringatózzunk általa, hanem hogy éljünk Őáltala. Boldogabban, igazabban, áldottabban, tartalmasabban éljünk már most, és éljünk örökkön örökké!"

Az evangélikus-lutheránus egyházközség nevében mindenkinek áldott ünnepet kívánok.

Gödri Alpár